A vámpírokról

A vámpírokról szóló hiedelmeket a Vámpírok ja honlap szerkesztői kitűnően összeszedték, következzék itt ez az írás:

Vámpír alapvetően kétféleképpen válhat a halandókból. Leggyakoribb eset az, amikor egy ember vámpír áldozataként leli halálát - ekkor maga is kikel sírjából, és vámpírként létezik tovább. A másik esetben az illető lény már életében megkóstolta az embervért - különböző, vérmágiához fűződő szertartásokon. Ekkor - bizonyos együttállások esetén - halála után vámpírként fog tovább szomjazni az életet hordozó testnedvre. Az utóbbi módon átváltozott embert nevezik vámpírúrnak vagy királyvámpírnak, akik pedig áldozataként váltak élőholttá, azokat közönséges vámpíroknak. A vámpírúrnak minden esetben hatalma van áldozatai fölött, azok csak akkor cselekedhetnek szabadon, ha uruk elpusztul. A bestia is ilyen felszabadult közönséges vámpír. (Ezek előfordulása azonban igen ritka, ezredévenként alig néhány ember válik vámpírúrrá.) A vámpírok veszedelmességét elsősorban magas intelligenciájuk és az élőkéhez nagyon hasonlatos megjelenésük adja. A vámpír szinte minden esetben abban a hitben tartja áldozatát, hogy élő személy. Fogyatékosságait (nem vet árnyékot, nincs tükörképe stb.) gondosan titkolja. Megjelenése, viselkedése mindig hűvös, tiszteletet parancsoló. Rengeteg különböző nézet alakult ki a vámpírok pontos képességeit és gyengeségeit tekintve. Ezek nagy része közel áll az igazsághoz, ám, hogy pontosan mire is képesek ezek az élőholtak, csak nagyon kevesen ismerik. Sokan tudják és a vámpírvadászok ki is használják, hogy a vámpír a nappalt holtan tölti, mivel nem bírja a Nap fényét elviselni. Valójában azonban a vámpír napkelte és napnyugta között is tevékenykedhet, ekkor viszont nincs hatalmában különleges képességeinek: nem tud átváltozni, parancsolni az állatoknak, ereje elhagyja és akaratát sem kényszerítheti másokra. Mágikus tekintete, közönséges fegyverrel szembeni sérthetetlensége, valamint lopakodás képessége megmarad. Ugyanígy változatlanok gyengéi is. Ha a körülmények nagyon megszorítják, még a szabad ég alá is kimerészkedik, de csak borús időben, amikor a Nap fénye elől biztosan rejtve marad. Ha a vámpír nem tölti sírjában a nappalt, átváltozni csak délben,  éjfélkor, napkeltekor valamint napszálltakor képes (mindaddig így van ez, amíg egy teljes napot nem pihen).

Ezen kívül hatalma többi része az éj beköszöntével visszatér. A vámpír nem képes keresztezni semmiféle természetes vizet, legyen az bár a legkisebb patak vagy maga az óceán. Ezek fölött még denevér alakjában sem repülhet el, a rajtuk átívelő hídra sem léphet. Bármilyen víz túlpartjára csak úgy kerülhet, ha valaki vagy valami átviszi. Ez alól is van kivétel: az apály és a dagály tetőzésekor szabad akaratából is ráléphet a hídra, azonban ezt csak a legvégső esetben teszi meg. Természetesen, ha valaki a vámpírra vagy nyugvóhelye földjére közönséges vizet önt, annak semmiféle hatása nincs a lényre. A vámpír nem léphet be olyan házba, ahová nem hívták meg. Nem vonatkozik azonban ez olyan épületekre, amelyek mindenki előtt nyitva állnak (pl. fogadó). A vámpír a meghívást legkönnyebben a szolgák akaratának irányításával érheti el. Sokszor előfordul, hogy bár a lakók nem hívták, a vámpír mégis belép, mivel évtizedekkel - esetleg századokkal - azelőtt már járt ott. Ahhoz, hogy a vámpír számára újból akadály legyen a belépés, egy teljes éjszakára a ház összes ajtaját és ablakát fokhagymavirág avagy csipkerózsa koszorúkkal kell feldíszíteni. Ugyanígy távol tartja az élőholtat, ha egy pap áldást mond az ajtókra és ablakokra. Bár akaratát minden további nélkül rákényszerítheti a házigazdára, a vámpír ha teheti, mégis inkább úgy nyer bebocsátást, hogy áldozata szabad akaratából hívja meg. Fokhagyma vagy fokhagymavirág füzérrel, tükörrel és szent dolgokkal ugyan ő maga távol tartható, ám az akarata alá vont állatok, emberek nem. Éppen ezért, ha ilyesféle ellenállásba ütközik, a vámpír szívesen folyamodik szolgái segítségéhez.

Mindamellett a fentiek csak a vámpír testét tartják távol, akaratot befolyásoló hatalmát nem. Ritkán teszi ugyan, de e lény képes légiessé válni. Ezért nem ejt rajta sebet közönséges fegyver. Ilyen formában bármilyen falon áthaladhat, ám így sem léphet be hívatlanul sehová. Légies állapotban képes a hold fényén is utazni. Bárhonnan bárhová eljuthat, mintha csak teleportálna, de csak akkor, ha valamelyik hold fénye az adott időben mindkét helyre süt. Erre az utazási formára azonban minden éjjel csupán egyszer képes; általában mértékkel használja, hiszen sohasem tudhatja, süt-e a hold ott, ahová igyekszik. A vámpír nappal a sírjában fekszik, a környező földből merít erőt. Ha sírja földjét képes valamilyen úton-módon elszállítani, akkor az új helyen is nyugalmat lelhet. Ez a kötöttség gyakorlatilag bilincsbe veri, hiszen az erőt adó földtől nem távolodhat el túlságosan messzire. Ha a vámpír sírját és földjét megszentelik (papi Áldás vagy Szertartás varázslattal), a vámpír többé nem lelhet benne nyugalmat, nem meríthet belőle erőt. Nem kelhet ki továbbá olyan sírból vagy koporsóból, amire csipkerózsa virágából font koszorút helyeztek. Ez azonban nem mindig elégséges módszer, hiszen amint valaki elmozdítja a koszorút, a vámpír szabadon járhat - s nem szabad elfelednünk, mekkora hatalommal bír ember és állat fölött egyaránt. Gyakran gondot okozhat e lény sírjának fellelése. Minden népnek megvan a maga, tévedhetetlennek ítélt módszere, alább szeretnénk közülük egyet ismertetni. "Egy hajadon leányzó, aki még ártatlan és férfiembertől érintetlen, ruhátlanul ültessék fel egy fiatal csődörre, amelyik még sohasem hágott meg kancát. A csődörnek szurokfeketének kell lennie, ezenkívül olyannak, amelyik még nem botlott meg soha. A mén a leánnyal a hátán a temetőbe vezettessék, ott pedig körbe a sírok között. Az a sír, amin a ló a bőségesen mért ütlegek ellenére sem hajlandó átugrani, bizonyosan vámpírt rejt.

Végezetül néhány szót a királyvámpírról. A vámpírurak a kór terjesztői, akik megannyi közönséges vámpírnak parancsolnak. Hatalmuk messze meghaladja egyszerű szolgáikét. Mind fizikai, mind szellemi erejük jóval nagyobb. Korlátlanul vehetnek fel légies alakot, és puszta tekintetükkel képesek szétzúzni a távol tartásukra felemelt tükröt. Nem csak az állatoknak, de a természetnek is parancsolnak, egy mérföldes körzetben képesek szinte bármilyen időjárást létrehozni. A fentieken kívül igazán veszélyessé kimagasló intelligenciájuk, valamint életükben űzött foglalkozásuk megtartása teszi őket. Mivel a vámpírúr életében vérrel kapcsolatos mágiákat űzött, ez azt jelenti, hogy halála után is képes lesz papi, boszorkánymesteri vagy varázslói varázslatok alkalmazására Az emberiség szerencséjére azonban az ilyen vámpírúr nagyon ritka.

Vámpírok tulajdonságai

Arról, hogy a vámpírok kik is, milyenek, hogyan élnek, rengeteg pletyka, hiedelem kering, mégis, vannak olyan tételek, amelyek elfogadottak majdnem mindenhol.

• A vámpír véren él - ez az ismertetjőjele a világon. Sőt mi több, általában emberek vérén, bár sok helyen találkozunk állatok vérét szívó vámpírokkal is. Ebben két szemfoguk segít nekik, melyek hegyessé, sokszor agyar méretűekké válnak.
• fél a naptól, s nem csak hogy fél tőle, de a nap megsebzi, elégeti. Ezzel már nem minden író ért egyet, de mégis általánosan elfogadott tétel marad.
• ellensége a fa: szívébe döfött karóval lehet elpusztítani, de utána feltétlenül szükséges levágni a fejét, majd elégetni. Lehetőleg napon.
• halott, mégis holtában halhatatlan lény, nem öregszik, beszél, mozog, harcol és gyilkol, csak a vérhiánytól gyengül le.
• rettegi a keresztet. Mivel az Ördög teremtménye, féli az Istentől származó hitbeli, szent jelképeket.
• bőrét marja a szentelt víz, mintha sósavval locsolnák.
• harapása fertőző: ha megharap, de nem öl meg valakit, az illetőből vámpír lesz. Más meglátás szerint új vámpír teremtéséhez szükséges némi vámpírvér is, a mesterétől.
• koporsóban alszik. A nappali órákban halott a teste, s hogy véletlenül se érje fény, egy koporsóba bújik el, mely megvédi.
• teremthet magának szolgákat is.
• meddő lény, nem képes a szokásos módon utódot nemzeni.
• képes átváltozni denevérré.

A fenti tételeket természetesen nem tartja be minden fantasy-író és filmes. Az alábbiakban megpróbálok összeszedni egyes írók által hozzátett tulajdonságokat.

Anne Rice: Vámpírkrónikák szerint:

• A vámpírok ősanyja 6000 éve született Akasa királynő volt, őt egy démon szállta meg, aki vérre áhítozott.
• nem árt neki a kereszt, a szenteltvíz, sokkal kevésbé ördögi, mint a hiedelmek szerint.
• képes repülni.
• hallja az emberek és más vámpírok gondolatait.
• évtizedekre, akár évszázadokra is álomba merülhet.

Vampire Masqurade szerepjáték szerint, a teljesség igénye nélkül:

• A vámpíroknak különböző klánjaik vannak, különböző tulajdonságokkal.
• A Nosferatu klán tagjai csúffá váltak egy átok miatt.
• A Torreador klán a művészetek nagy pártolóinak sora
• A Tremere klán vámpír-mágusokból áll.
• Egyes vámpírok képesek árnyakat irányítani, átváltozni, köddé válni.

A saját szerepjátékunk szerint:

• A vámpírok képesek bánni a tűzzel, jéggel, árnyakkal tudnak tárgyakat mozgatni pusztán az akaratukkal.
• olvassák az emberek és más vámpírok gondolatait.
• a boszorkányoktól származtatják magukat
• teremtésük vércserével történik.
• Nem alszanak koporsóban.
• regenerálni képesek a sebeiket.